2012. június 10., vasárnap

Jósika Miklós - Abafi

A moly.hu-n írt tartalom:

A rossz társaságba keveredett, korhelykedő lovag úrfit egy fogadalma jó útra téríti. Rádöbben arra, mivel tartozik hazájának, és meg is tesz Erdélyért mindent, mind a közéletben, mind a csatamezőn. Derekasságáért el is nyeri három asszony és egy lány szerelmét. A törökellenes harcok és a lovagi párbajok hősének a szíve azonban Christierna fejedelemasszonyé… Hogyan áll helyt a szilárd jellemű, vitéz nemesifjú ebben a minden eddiginél veszélyesebb helyzetben? Hogyan sietnek segítségére szerelmei, ezek az áldozatos szívű, kitűnő teremtések? Nem kétséges: a kedves, szép, romantikus történet ma is szórakoztat és tanulságul szolgál, számíthat a fiatal olvasók érdeklődésére. Hiszen valamikor – csaknem százötven éve – hatalmas sikert aratott, és nemzedékek nevelkedtek rajta egy évszázadon át. Most felújított és megfrissített szövegével ismét népszerű olvasmánya lehet közönségünknek.

Olvasás után:

Valószínűleg nem a legalkalmasabb pillanatban vettem a kezembe ezt a könyvet. Nem tagadás, nagyon sok türelem kell hozzá, és ha az ember olyan időszakában olvassa, mikor esetleg két munkahelye is van egyidejűleg, akkor lehet, hogy időnként elveszti a türelmét. 
Nagyon-nagyon nehéz a szövege és nem csak a régies nyelvezete miatt. Merem állítani, hogy a könyv tartalmának fele csak leírás. Jósika mindent szépen leír nekünk: a tájat, az épületeket, a szobákat, az öltözetet, a jellemeket, tényleg mindent, csak emellett az ember már alig várja, hogy végre történjen is valami. És az író nem csak ebben körülményes, hanem az egész történet felvezetésében is. Körülbelül a könyv 2/3-áig nem történik lényegi, izgalmas dolog. Pontosabban történik, de minden olyan állottnak és mozdulatlannak hat, ami miatt unalmassá is válhat. Csak azért nem raktam le, mert  eddigre már elkezdett érdekelni, hogyan is akarja kanyarintani a szálakat, mit is akar kihozni belőle. Valószínűleg ez az állottság annak is köszönhető, hogy sok történetről nem 'első kézből' értesülünk, hanem akkor, mikor a szereplők egymás között cserélnek információkat. Viszont a történet végére ez átfordul valódi történésekké, így azért izgalmasabb lesz valamivel. 
A történet első kétharmadában olyan apró jeleneteket olvashatunk el, melyek arra szolgálnak, hogy felvezetik a végkifejletet. Amellett, hogy Jósika a legtöbb szereplőjének jellemrajzát, előnyeit és hátrányait expliciten is kifejezi, azért cselekvésekkel is biztosít minket róla. Például a mű felénél lévő lovagi tornának semmi más jelentőséget nem találok, minthogy biztosítsa az olvasókat Abafi mérhetetlen erejéről és lovagi ügyességéről.  
Ha egy rövid mustrát tartanánk a szereplőkről, egyből megmondhatnánk, hogy egy romantikus regénnyel állunk szembe. Minden negatív szereplő kívülről-belülről csúf, míg a pozitív szereplők (amikből nagyon-nagyon sok van) olyan gyönyörűségesek, hogy olyat még az ég nem is látott. Szépek, erősek, ha kell, bírják az alkoholt, ha kell, elpirulnak, ha kell, erős lélekjelenlétet tanúsítanak, egyszóval tényleg tökéletesek. Nekem csak annyi volt ezzel a bajom, hogy nagyon tömény volt ez már a végére.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése