2012. szeptember 17., hétfő

E. T. A. Hoffmann - Az arany virágcserép

A wikipedia.hu-n lévő tartalom:

Anselmus szolid polgári karrierről álmodozik, egy napon azonban különös események történnek vele: az Elba-parti bodzafa lombjai között játszadozó arany-zöld kígyókisasszonyok képében betör a poézis mesebirodalma Anselmus kicsinyes gondok és szegényes örömök láncolatából álló, nyomorúságos életébe. Pontosabban: ekkor fedezi fel az életben a csodásat, a meséset, a költőit – mindazt, ami a józan hétköznapokban megrekedt filiszter számára nem létezik. Innentől megkezdődik a harc Anselmus lelkéért a két ellentétes világ, a metaforikus és a realista hatalmai között. Csodálatos kalandok és fantasztikus élmények után a küzdelem a szellem javára dől el: Anselmus feleségül veszi Serpentinát, s vele elnyeri a boldogságot jelképező, csodatevő arany virágcserepet.

Olvasás után:

Az első könyv, amit e-bookban olvastam. Pontosabban számítógépen már olvastam elektronikus könyvet, de hordozható olvasón még nem. Nemrég pedig kaptam ajándékba egy okostelefont, amire egyből telepítettem is a programot. Az okostelefonon olvasásnak amúgy van egy nagy előnye a e-book-kal szemben: van fényereje, így majd télen, amikor már korán besötétedik, hazafelé a buszon is tudok mit olvasni. :)
Az arany virágcserép egyébként egy kicsit sem tetszett. Értem én, hogy fikció és valóság, és ez valószínűleg akkor, mikor íródott, tényleg nagy szó lehetett, de most már nem volt élvezhető számomra. Ami nagyon zavart, hogy nem volt átmenet a valóság és a fikció között - feltételezem, hogy emiatt tartják nagyra ezt a művet, de ez nekem nem jött be. Még ha el lett volna valamilyen módon választva a kettő, akkor mesének éreztem volna, így viszont csak egy nagy betűmasszának, amit bármerre nyújthatunk, majd lesz belőle valami.
A főszereplővel is volt gondom. Érdemes lett volna egy olyan alakot megformálni, aki a való életben egy két lábon járó, racionális ember, mert ha vele esnek meg ezek a dolgok, akkor az tényleg nagy durranás. Viszont Anselmus a való életben is félnótás volt, legalább is ez derült ki számomra már a történet elején a magában beszéléséből: már a tény is, hogy magában beszél, pláne, hogy mit.
A német irodalomból eddig sem sokat olvastam, valószínűleg ezek után sem fogok sokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése