2012. október 31., szerda

Esterházy Péter - Fancsikó és Pinta

A moly.hu-n lévő tartalom:

"Fancsikóékat először 1951-ben találtam ki – szól a kötet bevezetője.
– Egy szék a fal felé fordult. A karfán a fehér festék fölrepedezett, mintha megsértődött volna. Álltam a széken, és három szót selypegtem a világnak: fancsikó, kalokagatijja, pinta.
A három szó, mint három üveggolyó elgurult, s a felnőttek, ha volt idejük, mosolyogtak. Pedig én azt hiszem, hogy ezek a történetek már akkor bent voltak a szép üveggolyókban."
Esterházy Péter 1974-ben mutatkozott be az Alföldben hat novellával, amelyek aztán bekerültek az „írások egy darab madzagra fűzve” alcímű novellaciklusba, amely egy gyermek szemszögéből mutatja meg a világot, két „elválaszthatatlan jó barátja”, Fancsikó és Pinta főszereplésével. A kötet a későbbi Esterházy-prózák minden jellemzőjét felvonultatja: a mese- és anekdotaelemeket, a narráció (az elmondhatóság) nehézségének felismerését, a (család)történet széttagolását, a nyelvközpontúságot, a humort és a személyességet.

Olvasás után:

Még az egyetem alatt került látóterembe Esterházy (addig nem is hallotam róla, még az iskolában sem!), nem kellett feltétlenül elolvasnom egy könyvét sem, mert csak azt kutattam, hogy jön elő nála a matematikus mivolta. Mert ugyebár ő matematikus volt. (Megjegyzendő, ebben a könyvében is több helyütt előfordul a matematika.)
Mikor kutattam utána, időhiány miatt csak beleolvasni tudtam műveibe, azt hiszem, hogy főként a Termelési regényt olvastam. Akkor borzasztónak találtam. Valószínűleg nem is nagyon értettem, hogy mi van, mert nem igazán éltem a szocializmusban, sok minden nehezen volt értelmezhető a számomra, de az a vontatottság is untatott, ahogyan leírta. A jellegzetes Esterházy-hangvételről nem is beszélve.
Ezt a könyvet most úgy vettem a kezembe, hogy fel voltam készülve erre a hangnemre. Emellett tudtam róla, hogy ezt feladják középiskolában, tehát magyartanári egyetemi képzésem során hiába sikerült Őt kikerülnöm, mégis csak ajánlott ismernem. Egy kicsit ebből a szempontból is olvastam, hogy vajon mit szólna ehhez egy 18 éves diák.
Valójában ez a könyv jobban tetszett már az elején is, mint a Termelési regény. Pláne, mire a végére értem. Két lehetőség van. Vagy az én szemem és agyam állt rá a végefelé közeledvén az Esterházy-hangvétel befogadására, vagy a mű a végére tényleg sokkal érthetőbb lett, amit azzal tudnék magyarázni, hogy a pici fiúból nagyobbacska fiú lett és máshogy (jobban?) fejezi ki magát.
A mű mondanivalója azonban nem mindennapi. A kisfiú érzékeli a szülei közt húzódó feszültséget, és hogy a lelke túlélje ezt, kitalálja magának Fancsikót és Pintát. Később válásra is kerül a sor, az apuka becsajozik (ráadásul a kisfiú tanárnőjével), ami nagy törés lehet, de szerencsére a két jó kis barátnak mindenre vannak frappáns megjegyzéseik és elbagatelizálják a dolgot, segítenek feldolgozni. És mindez a kisfiú szemszögéből, úgy, hogy sokszor elmosódik a határvonal a fantázia és a valóság között, ezért ennek kibogarászása az olvasóra vár.
Hogy adnám-e 18 évesek kezébe? A mondanivalója miatt feltétlenül és az sem árt, ha ezt a hangvételt is megismerik. Viszont mindenképpen csak jobb képességű osztályban / csoportban.
Meg kell jegyeznem, hogy nem vagyok nagy irodalmár, sőt. Minden megjegyzésem csak és kizárólag intuíción alapul, ezért előfordulhatnak tárgyi tévedések is. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése