2012. október 6., szombat

Szobotka Tibor - Megbízható úriember

 A moly.hu-n lévő tartalom:

Megtorpantam. Az egyik kávéház teraszán ott ült Karola. Nem volt egyedül, sőt nagy társaság vette körül, szemüveges férfiak, talán orvosok, tanárok. Az asztalukon újságok hevertek, sőt könyvek is, láthatóan valami élénken foglalkoztatta őket, vitatkoztak.
Karola figyelmesen nézte a vitatkozókat, mindig azon pihentette a tekintetét, aki éppen szólott, így a pillantása ide-oda járt. Most nem volt olyan szép, mint lent a Balaton partján, de azért a kísértés erős volt bennem, hogy odamenjek hozzá, megmondjam neki: holnaptól… holnaptól minden más lesz…

Olvasás után:

Furcsa fülszövegnek ez az idézetválasztás, én nem ezt választottam volna. Ez már szinte az utolsó oldalon szerepel. Sokkal inkább választottam volna az első mondatokat: "Hogyan lesz az ember stici? Nem úgy, hogy a nők szeretik őt, hanem úgy, hogy ő szereti a nőket." Engem ez az első két mondata fogott meg igazán. Még sosem olvastam stricikről.
Mellesleg én is azért vettem a kezembe ezt a könyvet, amiért ma a legtöbb ember: mert Szabó Magda annyit dícsérte a férjét és még saját magánál is nagyobb írónak tartotta. Megjegyzem, ez utóbbiban nem volt igaza, de tény, hogy Szobotka Tibort olvasni lebilincselő élmény. Egy tőle egészen különböző ember szemével mutatja be a világot totálisan elhihetőnek, még a gondolkodásmódjában is minden logikus. Ez a strici egyébként sokat beszél magáról, nem kertel kimondani a negatív tulajdonságait, ugyan is ő azokat nem tartja negatívnak: vannak és kész.
Még sosem olvastam a második világháborút megelőző időszakról, itt konkrétan 1938. nyarától 1939. szeptember 1-jéig olvassuk a történteket. Eközben a főszereplő él Budapesten, Londonban (vonattal megy, úgyhogy bemutatja Németországot is, Hollandiát is), Párizsban, Zürichben, nyaral több hetet a Balatonnál és újra visszatér Budapestre. Nem meglepő, hogy mindenhol be is számol arról, milyennek látják az emberek a közelgő háborút, vagy milyen a közhangulat ott, ahol éppen él. Ilyenkor lehetne ebből idézni a történelem órákon, sokkal teljesebb lenne a kép.
A szereplő rövid életszakaszának különböző államosaiból volt egy, ami nagyon belém égett. Ekkor a barátnőjével, vagyis a kurvájával, Lolával a lány szülei lakásában laknak, ami nem más, mint az egyik budai ház pincéje, ahol a lány apja, annak felesége, lánya, az előbb említett pár és még két albérlő is lakik. Annak a nyomornak a tényszerű leírása teljesen letaglózott engem, nagyon nehezen megy még annak az elképzelése is, hogy tényleg vannak emberek, akik ilyen helyen laknak / laktak.
A kedvenc szereplőm amúgy Lola. Mondjuk a történet elején sokkal jobban érdekelt, mint a végére, ennek több oka is volt. Az egyik, hogy az elején ő volt az, aki önként vállalta a kurválkodást a megélhetésért és cserébe ezért nem várt el semmit, sőt még adott is. Az ilyen felfogást sem tudom megérteni, ezért is volt annyira érdekes. A másik, hogy a könyv végére már inkább a főszereplő személye foglalkoztatott jobban, reméltem, hogy észhez tér (persze, ez nem történt meg). Szívesen elolvasnám azt a könyvet, amelyik ugyanezt a történetet írja le, csak Lola szemszögéből.
Még egy apróságot jegyzek csak meg: újdonság volt az is, hogy a végkifejlet rosszabb volt, mint a történet egyes részei, ráadásul előre sejtetett egy még rosszabb kimenelt, konrkétan a háborút és a rasszizmus totális elfajulását.

ITT olvasható egy kisebb elemzése a műnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése