2013. február 7., csütörtök

Szabó Magda - Álarcosbál

A moly.hu-n lévő tartalom:

A nyolcadikos Krisztina álarcosbálra készül: fontos nap ez az életében. Cigánylánynak öltözve, álarcosan és minden eddigi kötöttségtől szabadulva arra készül, megkéri feleségül kedves tanárnőjét édesapja számára… Krisztina árván nőtt fel, édesanyja a háború alatt meghalt, és tudja, hogy édesapja és a tanárnő szeretik egymást, csak a körülmények és a felnőttek érzékenysége megakadályozza kettőjük kapcsolatának kiteljesedését. A szerző egyéb könyveire is jellemző izgalmas fordulatok, plasztikusan megformált jellemek sora teszi élvezetessé ezt az újabb olvasói nemzedékek körében is sikeres lányregényt.

Olvasás után:

Én nem gondoltam volna, hogy egy ifjúsági regény lehet ennyire jó! Ez nem is ifjúsági csak, az több annál. A mondanivalója bármelyik felnőtteknek szóló mai filmben vagy könyvben elmenne, de közben meg a tálalás olyan, hogy a kamaszok is könnyedén megérthetik, sőt élvezhetik is. A moly.hu-n volt egy értékelés a könyvről, mely azt írta, hogy Szabó Magda nagy mesélő, folyton csak ez jár a fejemben, de ez mennyire igaz!
Mikor rájöttem, hogy ez a történet félig-meddig egy tanárnőről szól, már rájöttem, hogy nem nyúltam mellé. Ráadásul Szabó Magda egy olyan tanárnőt alkotott meg, akiért mindenki odavan, még az olvasó is, nekem pedig rögtön előlépett példaképnek. Hiszen milyen jó már az, hogy valaki csak a gyerekek iránti szeretetéből táplálkozva fiatal korára kitűntetett figyelmet kap a kollégáitól, a tanítványaitól és mindenki csak szépeket tud róla mondani. Ha lenne rá lehetőségem, én is ilyen szeretnék lenni. Ami nagyon tetszett, hogy sok szó esett a gyerekek neveléséről: sok osztályfőnöki órát azzal töltött, hogy mesélt a gyerekeknek a világ dolgairól, a felnőttek gondolatairól, céljairól, a gyerekek szerepéről, gondolatairól, ami nagyon-nagyon jó, de nehezen tudnám elképzelni, hogy ezt ma meg lehetne tenni a gyerekekkel. Kivéve talán egy válogatott suliban.
A könyv felépítése is nagyon tetszett. Úgy ismerjük meg a háttértörténetet, hogy a két főszereplő egy álarcosbálon beszélget és az álarcaik elmesélik egymásnak a sztorit. Ebből nagyon nehéz lehet jól kijönni, direkt kerestem azokat a pontokat, ahol elbukhatott volna a sztori, de annyira pontosan lett felépítve, hogy nem volt ilyen.
És hát ugye a történet mondanivalója... Még ma sem sokan vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy a szülők nem azért vannak, hogy a gyereküknek szenteljék az életüket, nekik is van saját életük, amelyben csak egy epizód, amíg a gyerekek felnőnek. De ezt a 60-as években kimondani, sőt be is bizonyítani: nagy bátorság és megfontolt döntés, az már biztos.
Néha sajnálom, hogy pont Szabó Magdának nem volt gyereke: sokat és jókat mesélt volna neki és valószínűleg ő is fantasztikus író vagy irodalmár lett volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése