2013. március 27., szerda

Albert Camus - Közöny

A moly.hu-n lévő tartalom:

E kis könyv minden lapjáról a szegény és magányos nagyvárosi fiatalság szűkszavú s mégis oly beszédes, tömör és izzó lázongása, panasza és vágya száll fel – panasza e civilizáció megalázó rendje ellen, s vágya egy nyíltabb, szabadabb és igazibb élet után… Az, aki Meursault történetét tisztán emberi távlatban nézi, a kisember lelki nyomorát, magányát, elidegenülését érzi benne, azét a mai kisemberét, aki távlattalanul él a mában, emlék nélkül, reménység nélkül, mélyebb emberi kapcsolatok, komolyabb feladatok nélkül, s aki sejti, hogy börtönben él, s nem tud vagy nem akar szabadulni. Sorsa nem egyéb, mint sok száz és sok ezer hasonló kis életének pattanásig feszített szimbóluma, végletesen logikus és kérlelhetetlen beteljesülése.

Olvasás után:

Azt hiszem, ez a mostani beszámoló nem lesz túl értelmes. Nagyon meghökkentett ez a regény, de sikerült rájönnöm, hogy miért: még nem sikerült igazán megismerkednem az abszurddal mint műfajjal, ami nagy hiba. Ennélfogva viszont nehezen is veszi be a gyomrom a dolgot, de hát szokni kell ezt is.
A mű első felével nagyon lassan haladtam, mert kissé unalmas volt. Túl sok leírás volt benne, vontatottnak éreztem, de aztán jött a gyilkosság, ami felrázott engem. Pláne az, hogy belülről, az elítélt szemszögéből láthattunk egy tárgyalást és ítéletkihirdetést, ami viszont meglepően érdekes volt. Az pedig külön szórakoztatott, hogy Algériában játszódik, amely országról szinte semmit sem tudok, meg is lepődtem, hogy ez a helyszín.
Sokat gondolkodtam olvasás közben azon, hogy tényleg csak közönyről van-e szó. Hiszen ez csak a magyar cím, az eredeti valami idegent jelent, ami megint csak más színezetet adna a dolognak - mondjuk, hogy nem sulykolják az ember fejébe, hogy a főszereplő közönyös. Mert egyébként (szerintem) nem az. Nagyon sok érzelme van, csak szimplán nem vesz róluk tudomást. Az már már kérdés, hogy ilyen ember nincs a Földön, aki képes nem tudomást venni az érzelmeiről, de talán pont itt jön elő az abszurditás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése