2013. május 15., szerda

Petőfi Sándor - A helység kalapácsa / Az apostol


A moly.hu-n található fülszöveg:

Kilenc elbeszélő költeménye közül kiemelkedik A helység kalapácsa (1844) és Az apostol (1848). Az előbbi, ez a komikus eposz, a műfaj paródiája halálos komolysággal üzen hadat a korábbi, patetikusságra is hajlamos irodalmi korszaknak. Egyben markáns művészi állásfoglalás: a költészetben mindennek és mindenkinek helye van, és így a nép életének is. Ezt a gondolatot – a nép igazságát és jogát – fogalmazza tovább Az apostolban. A drámai izzású költemény rímtelen soraiban a közösségért tenni és meghalni kész magányos forradalmár alakja dicsőül meg, ám hibáit, tévedéseit is fölmutatja a költő.

Olvasás után:

Időnként kedvem van régi könyveket olvasni, főleg az olyat, ami könnyed, valahogy jót tesz a nyelvérzékemnek a kis archaikus szóhasználat. Viszont már többször is rádöbbentem arra, hogy a régi könyvek a mai embernek már annyira nem élvezhetőek, mint várnánk.
A helység kalapácsában magával a stílussal volt gondom. Ugyebár ez egy stílusparódia, de már nem ma, hanem akkor volt az, amikor megírták. Ahhoz, hogy ezt értsük, minimum sokszor kellene ebből a stílusból olvasnunk, de hát ugyebár a mai olvasó elsősorban nem ezt választja.
Az apostol kifejezetten tetszett, leszámítva a sok-sok mártírkodást, amit Szilveszter előadott, mert azt soha nem szoktam szeretni. De itt is az van, hogy ez egy másik korban pont hogy erény volt, amit ma már nem nagyon érzékelünk. Már csak hallomásból ismerjük a földesúri / királyi zsarnokságot is, nem pedig a saját bőrünkön, ami ég és föld. Ezt leszámítva nagyon gördülékeny az olvasása és még izgalmas is, hogy vajon mi fog vele történni a vándorlásai során.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése