2013. augusztus 2., péntek

Guillermo Martínez - Luciana B. lassú halála

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Tíz évvel ezelőtt Luciana sugárzó szépségű fiatal lány volt – most csak árnyéka önmagának: örökös rettegésben él, mióta meghalt a szerelme, majd őrjítő véletlenek sorozata kezdte elpusztítani mindazokat, akik közel állnak hozzá. Egyre erősödik benne a gyanú, hogy módszeres bosszú áldozata: egyszer durván megsértette Klostert, a híres írót, akinek a gépírónője volt, s aki azóta ördögi ügyességgel álcázza véletlennek a gyilkosságait.
Kétségbeesésében Luciana az egyetlen emberhez fordul, aki megoldhatja a rejtélyt, behatolhat Kloster elméjének és műveinek baljós univerzumába, hogy megtalálja a bizonyítékokat, melyekkel leleplezhetik őt – s talán még megmenthetik Luciana húgát, aki most Kloster, az író rajongója, s a szörnyű logika szerint a következő áldozat lenne…

Olvasás után:

Korábban már olvastam az írótól egy szakirodalom jellegű könyvet, és mivel nagyon elnyerte a tetszésemet, ezért gondoltam, hogy egy regénye sem lehet rossz. Nem is tévedtem, nekem ez a könyv nagyon bejött!
Két dolog miatt is garantált volt a tetszésem elnyerése: 1) a 3 főszereplőből 2 író, akik tényleg aktívan írnak és munkálkodnak, amibe bepillantani mindig nagy öröm, 2) az alaptörténetet, ami a bonyodalmakat okozza egymás után két szemszögből is megismerjük, az ilyet pedig nagyon szeretem. Ezzekkel a tulajdonságaival teljesen le voltam kenyerezve, de emellé még jött a gördülékenység, a logikus és érdekes sztori, valamint maga a rejtély, hogy vajon kinek van igaza, van-e a gyilkosságok mögött emberi személy, vagy minden a véletlen műve? Itt persze az író kicsit matematikázik is, ami nagyon tetszett: a véletlen szabályszerűségeit boncolgatja, amit ki is próbál az elbeszélő egy pénzérmével (feldobja sokszor és lejegyzeteli a eredményeket).
Amivel nehezen tudtam megboldogulni, mármint fejben felfogni, hogy ők Argentínában gondolkodnak, tehát amikor nyári vakációra mennek, akkor azt decemberben és januárban teszik, valamint az augusztus végi temetést egy kora tavaszi időjárással kell elképzelni. Amúgy azt megfigyeltem, hogy Buenos Aires szinte olyan, mint egy USA-beli nagyváros, mármint a leírás alapján: minden utcasarkon van egy reggelizőbár, szinte mindenki taxival jár, éjszaka sok hajléktalan tengődik az utcákon stb. Legalább is nekem ez volt az érzésem.
Sokan vannak, akik nem szeretik a befejezetlen sztorikat, én sem sokszor, de ebben az esetben ez most annyira nem zavart. Maguk a történetek befejeződtek, mert Luciana tényleg meghalt a végén, de az elméletre, hogy kinek is volt igaza, nem kapunk választ. Pont ettől egy kicsit olyan hátborzongató és magával szippantó a sztori, még akkor is, amikor már letettük a könyvet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése