2013. október 28., hétfő

Hermann Hesse - Assisi Ferenc

A kiadó honlapján lévő tartalom:

„Egy tiszta és nemes lelkű ember élete mindig szent és csodálatos dolog, mely hallatlan erőket sugároz, és a messzi távolban is érezteti hatását. Ezt az assisi poverello életén még világosabban láthatjuk, mint régebbi korok legtöbb más hőse és nagy szelleme esetében. Ha csak egészen felületesen és felszínesen szemléljük is, könnyen észrevehetjük, hogy évszázadokon át egész Itáliában egyetlen embert sem övezett annyi szeretet és tisztelet, mint a szerény és alázatos Ferencet… Kiváltképp a világhírű Giottót, az újabb kor első nagy festőmesterét ösztönözte Ferenc iránt érzett hálája és nagy szeretete, valamint Ferenc szelleme arra a mély és hőn izzó ábrázolásra, melyet csodálatos művein fellelhetünk… Az újabb művészet történetében talán nincs még egy olyan emberi alak, mint Ferencé, melyről oly sok nagy mester álmodott volna, és melyet mindegyik a maga álma szerint örökített volna meg megdicsőült alkotásokban… Azután a szent érzéseitől és szellemétől ihletetten nem kevés költő is megörökítette és megénekelte. Ferenc e követői és tisztelői többnyire a nép nyelvén szólaltak meg, méghozzá jóval Dante előtt, és ezért az itáliai versköltészet előfutárainak vagy megalapítóinak kell tekintenünk őket… Ha valaki meg akarná kérdezni: hogyan nevezheted Ferencet hatalmas költőnek, amikor semmi mást nem hagyott ránk, csak a Laudes creaturarum-ot? Nos, akkor így felelnék neki: de hisz ő ajándékozott meg Giotto halhatatlan képeivel és minden szép legendával és Jacopone meg az összes többi költő énekeivel és az ezernyi káprázatos műalkotással, melyek nélküle és lelke titkos és a hatalmas szeretete nélkül sohasem születhettek volna meg. És egy volt azok közül a rejtélyes nagyságok közül, az egyik legkorábbi, akik tudattalanul azon a csodálatos, óriási építményen munkálkodtak, melyet renaissance-nak, azaz a szellem és a művészetek újjászületésének nevezünk.”

Olvasás után: 

Egy nekem nagyon fontos embertől kaptam ajándékba ezt a könyvet, szerintem kettős célzattal. Az egyik az volt, hogy ismerjem meg Hessét (mert hát magyar szakos voltam, de túléltem úgy, hogy nem olvastam Hessét), másrészt pedig ismerjem meg Assisi Ferencet, aki nagyon jóságos. 
Ez a könyv nagyon kis pici, akár pár óra alatt is lehet vele végezni, de én nem szeretek ilyen gyorsan elolvasni könyveket, mert nem a mennyiségre megyek, hanem a minőségre. Pontosabban szeretem, ha pár napig azért átjár egy könyvnek a hangulata, akkor érzem csak sajátomnak. Szóval azért ezt is elhúztam 2-3 napig, de még így is nagyon tömörnek éreztem, de ennyi elég is volt. 
Hesse tényleg gyönyörűen ír, olyan volt ez, mintha egyrészt visszavitt volna abba a korba, másrészt pedig mintha egy mesét olvastam volna. Szerintem kellene majd tőle még olvasnom.
Ferenccel viszont nem nagyon voltam kibékülve. Mármint tényleg nagyon jó ember volt, önzetlenül segítette a szegény embereket, akár még saját jólétét (ruháit) is feláldozta és emiatt sok-sok követője lett. Ezt tudtam is róla, emiatt kedveltem már korábban is. Viszont azt nem tudom megérteni, hogy miért kellett ezért folyton magát büntetnie. Mármint szándékosan olyan dolgokat tartott helyesnek, amik neki rosszak, ezzel vezekelt Isten előtt. Én nem vagyok vallásos, de nem emlékszem a Bibliából olyan részre, ahol Isten azt kérné az emberektől, hogy éljetek rosszul - az más dolog, hogy szerényen, a kettő között van különbség. Olyan rövid az életünk, nem hiszem, hogy ez alatt folyton vezekelnünk kellene. 

1 megjegyzés:

  1. Javaslom Neked a Sziddháta-t. Meglepő, hogy alakul az ember véleménye és a könyvhöz való hozzáállása az olvasással haladva....

    VálaszTörlés