2013. október 26., szombat

Karinthy Frigyes - Tanár úr kérem

A kiadó honlapján lévő tartalom:

A Karinthy-spektrum minden színe egyetlen világról ad hírt, az eltévedt és hazatapogatózó ember világáról. Elfelejtett valamit, miközben állandóan beszámolt valamiről, felejtett valamit, amit még okvetlenül el akar mondani. Így mondja, "Nem mondhatom el senkinek. Elmondom hát mindenkinek."
(Márai Sándor)


Hallgatás után: 

Rudolf Péter előadásában már nem ez az első hangoskönyv, amit hallgatok, de tőle bármi tetszik. :) Mindent olyan nagyon kifinomult érzékkel tud hangsúlyozni, előadni, hogy az előadása után nem is tudom a fejemben sem máshogy hangsúlyozni a szöveget, mert érzem, hogy az a helyes, ahogy ő tette. Így viszont tényleg minden mű megszépül. Mondjuk Karinthynak nem kellett megszépülnie, ő önmagában is lenyűgöző, ezek a novellák pedig olyan őszintén naivak, hogy szó szerint megsimogatják az ember lelkét - persze emellett még nagyon is jókat lehet rajtuk kacagni. 
Hallgatás közben végig azon gondolkodtam, hogy mióta ezek megíródtak, mennyit változott a világ, főleg az iskola és a gyerekek. Nem vagyok biztos benne, hogy ha egy mai diák kezébe adnánk ezt a kötetet, akkor értene benne mindent. De azért csak a kezébe adnám, hogy elgondolkodhasson rajta, két novellát pedig egyszerűen ma is muszáj ismerniük: A jó tanuló felel és A rossz tanuló felel címűeket. Alapművek. Amúgy a legnagyobb különbséget abban látom, ahogy a világhoz hozzáállnak: a mai diákok hetykeséggel kezelik az iskolát, az életet, ámde régen, akkor még komolyan vették a feladatokat. 
Szégyenszemre Karintytól még nem olvastam mást, pedig nagyon tervezem, de ezek után pláne, hogy fogok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése