2013. december 25., szerda

Adam Makos-Larry Alexander - Felettünk a csillagos ég

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Négy nappal 1943 karácsonya előtt egy erősen sérült amerikai bombázó küszködött, hogy átrepüljön az ellenséges Németország területe fölött. A huszonegy éves pilóta mögött a gép személyzetének fele már súlyos sebesült vagy halott volt. Ez volt az első bevetésük. Hirtelen hosszú, sötét alak jelent meg a gép farkánál: egy német Messerschmitt vadászgép. A gépet egy mesterpilóta vezette, aki egyetlen gombnyomással képes lett volna elpusztítani az amerikai gépet. Ami ez után történt, minden képzeletet felülmúlt és később „a II. világháborús ellenségek közötti leghihetetlenebb találkozóként” vált ismertté.
Igaz történet két pilótáról, akiknek az élete azon a napon találkozott: az amerikai Charlie Brown hadnagyról, aki korábban egy nyugat-virginiai farmon dolgozott, majd a B-17-es pilótája lett, és a bajor Franz Stigler hadnagyról, aki korábban utasszállító repülőgépeket vezetett, és szerette volna elkerülni, hogy a háborúban harcolnia kelljen.
A Felettünk a csillagos ég Charlie és Franz megrendítő története. Charlie kénytelen az angol ködben felszállni, társai gépeinek égő roncsai között, miközben a légvédelmi ágyúk olyan közel dördülnek el, hogy bevilágítanak a pilótafülkébe, eközben az ellenséges harci gépek cápákként köröznek körülötte. Franz homokviharokat élt át a sivatagban, egyedül zuhant le a tengeren, és szembe kellett néznie azzal, hogy ezer, egyenként tizenegy gépfegyveres bombázó várja, hogy rájuk támadjon.
Charlie és Franz találkozását az Amerikai Légierő 8. repülőszázada “szigorúan titkosnak” minősítette. Olyan pillanat volt ez, amely ha kiderül, Franzot kivégzőosztag elé állítják. A találkozás emléke negyven éven át sokszor felidéződött a két férfi tudatában, mígnem idős korukban megkeresték egymást. Ez a küldetés örökre megváltoztatta az életüket.


Olvasás után: 

Ez tipikusan az a könyv, amihez kötelező elolvasni a bevezetőjét. Ha nem olvastam volna el, biztosan nem értettem volna, hogy miért ennyire részletgazdag, ennyire pontos - már-már annyira, hogy sokszor túlzásnak is tartottam. Például mikor a lelőtt pilóta családjának emlékezéseit is beleszőtték a történetbe. Igazából ez a történet nem róla szólt, akkor is kerek lett volna a történet, ha ezt a bevetést egy az egyben kihagyták volna. 
Emiatt a történet alakulását leginkább egy Gauss-görbéhez tudnám hasonlítani:
A történet eleje és vége engem untatott. Túl sokáig követtük a német pilótát, amikorra eljutottunk a fülszövegben említett történethez, a végén sokáig tartott, mire vége lett a háborúnak és végre találkozhatott a két veterán, de a köztük lévő rész!!! A könyv közepén lévő 100 oldal annyira zseniális volt tényleg! Le sem tudtam tenni! Már rég éreztem olyat, hogy egy könyv alatt szinte lerágom a körmöm, annyira izgultam rajta, még úgy is, hogy tudtam, hogy jó lesz a vége. :) 
Mondjuk lány létemre rengeteget is tanultam a könyvből. Például én úgy képzeltem egy bombázót, hogy ül a pilóta a gépben, megnyom egy gombot és ezzel kiereszti a bombát, maximum csak jól kell lavíroznia a géppel, hogy jó helyre dobja le. De nem. Egy bombázóban 9 ember volt, amiről nekem fogalmam sem volt! Így azért is kellett izgulnom olvasás közben, hogy mind a 9 ember sikeresen hazaérjen Angliába. Azt már mondanom sem kell, hogy egy világháborús pilóta életét sem tudtam sosem elképzelni, de most már nagyon-nagyon képben vagyok! :) Pláne Göring alakjának elképzelésében! Annyi apró információ volt elrejtve róla, amiből a nagy háborús alakra emberként tudtam tekinteni.
Azt viszont be kell vallanom, hogy amikor az amerikai pilóta szemszögéből láttuk a történetet, az mindig érdekesebb volt nekem - pedig pont ebből volt a kevesebb. Talán azért, mert a kora és lazasága miatt jobban közel éreztem magamhoz, mint a németet, ő nekem túl merev volt. Lehet, hogy ezért is tetszett nagyon a középső 100 oldal, mert az amerikai szemszögből volt leírva. 
Már olvasás közben megfogalmazódott bennem, hogy ebből a könyből nagyon jó kis filmet lehetne készíteni. Talán itt is a részletgazdagság a lúdas: a sok apró részlet miatt már láttam is magam előtt az egész történetet. Mondjuk én regényesebb formában jobban el tudtam volna képzelni, de így is élvezhető volt, mint ahogy ezt már fentebb kifejtettem.
Ez a könyv azoknak kötelező olvasmány, akik odavannak a világháborús történetekért, de másoknak is ajánlom. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése