2013. december 8., vasárnap

Németh László - Iszony

A moly.hu-n lévő tartalom:

Németh Lászlónak ez a méltán népszerű regénye egy férfihoz nem vonzódó, hideg természetű fiatalasszony házasságának tragédiájáról szól. Ottrubai Nelli családi okokból kénytelen hozzámenni Takaró Sándorhoz, a társadalmi ranglétrán felfelé kapaszkodó gazdag parasztság e vérbő és olvadékony természetű, jellegzetes képviselőjéhez. Nelli mindent megpróbál, hogy házasságát elviselhetővé tegye, de zárkózott, magának való, eredendően tiszta és magányos egyénsiége fellázad, valósággal megöli férjét, végül pedig a másokért vállalt munka önzetlen örömében találja meg a megtisztulás, meggyalázott élete értelmét. A regény nemcsak döbbenetes erejű lélekrajz, hanem a letűnt falusi úri világ életének pompás képe is.

Olvasás után:

Nálam verseng a legjobb magyar regény címért. Igaz, hogy még nem olvastam el mindent, amire ezt a jelzőt szeretik ragasztani, de ez nagyon-nagyon jó volt!
Pontosan meg sem tudom magamban fogalmazni, hogy mi volt annyira jó ebben a regényben. Az tény, hogy alig tudtam letenni, ha már egyszer nekiálltam, ami nálam ritkán jellemző. Nelli karaktere is nagyon érdekes volt. Egyrészt azért, mert sokszor nagyon hasonlatosnak éreztem a gondolatait a magaméihoz, másrészt meg azért, mert igazából csak a regény végére értettem meg őt - gondolom azért, mert Németh László így akarta. Szépen lassan csepegtette csak az információkat, ezért sokáig csak értetlenül álltam Nelli viselkedése előtt.
A hangvétele az elején nagyon zavart. Vagyis nem is inkább hangvétel, hanem írói stílus, nem is tudom, hogy lehet nevezni. Arra gondolok, hogy párbeszédek nincsenek szépen elkülönítve a szövegtől, hanem beleolvadnak. Vannak ugyan gondolatjelek, de nem mindig tükrözik a valóságot, mintha véletlenszerűen lennének csak beleírva. Emiatt nagyon nehezen haladtam az elején, de amint ráállt a szemem, már ment minden, mint a karikacsapás. Azon gondolkodtam, hogy ettől talán sokkal inkább olyan lett a leírás, mintha valakinek (konkrétan Nellinek) a gondolatait hallanánk. Mert a gondolatok is ilyenek, kuszák. Ettől lett talán ennyira magávalragadó a történet, mert hát kit nem érdekelnek a mások gondolatai? Pláne, ha ilyen szaftosak is tudnak lenni.
Volt egy rész, a faluba költözés utáni időszak, amikor Németh László annyira gyűlöletesnek írta le a főszereplőjét az ő saját gondolatain keresztül, hogy még én is utáltam. De mikor véget ért ez a szakasz az életében és egy sokkal vidámabb, kiegyensúlyozottabb életet élt, a gondolatain keresztül megint megszerettem. Tehát az író még ezt is elérte, szó szerint játszott velem és a Nelliről kialakult véleményemmel. Félelmetes az ilyen, főleg ha belegondolunk, hogy ezt akkor írta, most meg most van.
A férfi-női szerepek az én életemben most éppen aktuális téma, ezért erről az oldalról megközelítve is teljesen lebilincselt a történet, még akkor is, ha az ebben leírt házasságtípus majdhogynem csak történelem, ma már nem ilyen eloszlásról beszélünk. Még így is, vannak dolgok, amik nem változnak, emiatt időszerű lesz mindig.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése