2014. január 9., csütörtök

Nyáry Krisztián - Így szerettek ők 2.

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Nyáry Krisztián néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, majd a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát, azóta kommunikációs tanácsadóként dolgozik. Vezetett pr-ügynökséget és közvélemény-kutató intézetet, volt állami szervezet kommunikációs igazgatója, de a hobbija az irodalomtörténet maradt. 2012 elején barátainak kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészek szerelmi életéről szóló képes etűdjeit, amivel néhány hónap alatt nagy népszerűségre tett szert. A barátoknak szánt bejegyzésekből Így szerettek ők címmel könyv lett, a kötetből pedig az elmúlt év egyik legnagyobb könyvsikere, amely elnyerte a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Budai-díját és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Fitz József-könyvdíját is. A második könyvben újabb 40 magyar író és költő izgalmas, de kevesek által ismert párkapcsolati története szerepel. A szerző célja ezúttal is az, hogy az elmesélt szerelmi történetekkel kedvet csináljon a művek olvasásához.

Olvasás után: 

A második rész ugyanannyira tetszett, mint az első, pedig sokszor sikerül elrontani azzal, hogy a sokadik bőrt akarják lehúzni ugyanarról a témáról, de itt nem erről van szó. Azt éreztem rajta, hogy az írónak volt még bőven beszámolnivalója a híres-neves írókról és költőkről, ezért csak simán folytatta. És milyen jól tette!
Imádtam elmerülni ezekben a történetekben, valahogy olyan meghitt hangulatba tudtak hozni, amiben csak jól érezheti magát az ember. Pedig nem csak vidám történetekről szól a könyv, sokszor nagy csalódásokról, elválásról és halálról. Szerintem ebben a hangulat-dologban segít a könyv kinézete is, a képek, és az, hogy nem zökkenek ki a helyesírási hibák miatt sem, én a 160 oldalon csak 2 darabot fedeztem fel, ez pedig a mai kiadásdömpingben nagyon jó arány!
Nyáry Krisztián amúgy nagyon cseles: szándékosan el akarja érni, hogy felfigyeljünk, pontosabban újra odafordítsuk a figyelmünket ezekre a művészekre. Ezt abból gondolom, hogy sok olyan dologról tesz említést, amik tanúsíthatják az adott történetet, és amelyet az X című műben ki is fejez az alkotó, de ebben a könyvben ezekből a művekből nem közölnek részletet, idézetet. Azt vettem észre, hogy egyik ilyen esetben arra figyelmeztettem saját magam, hogy majd el ne felejtsek rákeresni az interneten erre a versre vagy szövegre. És akkor rajtakaptam, hogy valószínűleg ez a célja.
Elcsépelt lesz a következő mondandóm, de a képeket nagyon szerettem benne. Attól, hogy ilyen jó minőségű, a szövegbe beleágyazott képekkel tűzdelték tele a könyvet, arra késztetik az olvasót, hogy jó alaposan megnézze őket. Így pedig sokkal hitelesebb és elmélyültebb lesz a történet - mondhatnám, hogy színesebb is, de ezek mind fekete-fehér fotók. :)
Az író sokszor hangoztatja, hogy ezt a könyvet nem iskolai tankönyvként vagy segédanyagként kell használni, nem arra való, de ezzel a gondolatával nem értek egyet. Már csak azért sem, mert emlékszem magamra, amikor középiskolában például tanultuk Csokonaitól a Lilla-verseket: nem mondtak az ég világon semmit. Viszont ha egy kicsit is értettem volna a szerelmüket, a hátterüket, Csokonai személyiségének fontosabb jegyeit, akkor könnyebben fogadom be ezeket a verseket és talán még meg is értem őket. Nehéz a mai diákoknak nem mai verseket tanítani, mert nehezen értelmezik és szerintem ez tényleg segítség lehet.

Egy kicsit nem a könyvről, de mégis idekapcsolódóan: nemrég voltam író-olvasó találkozón, ahol Nyáry Krisztián volt a porondon és főként egyetemi éveiről mesélt, de azért rengeteg szó esett a két könyvéről is. Félve mentem el, mert rajongtam az első könyvért (a másodikat még nem ismertem) és nem akartam csalódni az írójában, mint erre már párszor volt példa. Szerencsére semmi ilyesmiről nem volt szó! Nyáry Krisztián nagyon pozitív képet alakított ki magáról bennem, hiszen a hírnév és siker (meg gondolom anyagi juttatások) ellenére is a földön jár, nem képzel magáról sokkal többet, mint kellene és érződik a szavain is, hogy jó lélek. Így viszont már tényleg hiteles is a két könyve, hogy ő tényleg csak örömet akar vele szerezni másoknak - el is hiszem. :) Ami miatt végképp eldöntöttem, hogy kedvelni fogom őt, az az egyik válasza miatt volt. Azt a kérdést tették fel neki (miután már megismertük az amúgy is felfelé törő karrierjének részleteit), hogy mit tart élete legnagyobb sikereinek? Húzta a választ, ezalatt gondolkodtam, hogy biztos a könyve(ke)t fogja mondani, vagy a fővárosi önkormányzat kommunikációs igazgatói posztját (amit egyébként huszonéves fejjel ért el), de nem. Azt válaszolta, hogy a lányait. :) Ők olyan visszaigazolás neki, amiben látja a sikerét. :) Szóval tessék Nyáry Krisztiánt kedvelni. :) Viszont rossz élmény erről a találkozóról: voltam olyan balga, hogy elfelejtettem elvinni magammal az első könyvet, így nem tudtam dedikáltatni vele. :(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése