2014. március 19., szerda

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - Bűn és bűnhődés

A moly.hu-n lévő tartalom:

Dosztojevszkij emberbarátsága nem filantrópia, állásfoglalása nem elfordulás a küzdéstől. Dosztojevszkij egészen, ízig-vérig társadalomhoz forduló művész, ez élteti túl a maga korán, s ez viszi közel megrendítő művét, a Bűn és bűnhődést a ma emberéhez.
Ez a regény a mély ellentmondásokkal küzdő s meghasonlott lelkű géniusz legzártabb, legművészibb gonddal szerkesztett alkotása. Nyilván ez a körülmény magyarázza, hogy világszerte a Bűn és bűnhődés lett életműve legismertebb darabja.
A páratlan lélekábrázolás, az emberi jellemek szuggesztív erejű rajza, a magával ragadó stílus, a mesteri kompozíció, a kapitalista nagy város sikátorainak, piszkos bérkaszárnyáinak, fojtott levegőjű odúinak szorongatóan hiteles képe az írásművészet halhatatlan alkotásai közé emeli ezt a művet. A „detektívregényből” így lesz klasszikus remek, minden idők egyik legmegrázóbb lélekrajzregénye.

Olvasás után:

Már napok óta halogatom ennek a bejegyzésnek a megírását, ugyanis nem nagyon van mondanivalóm. Nekem nem tetszett. Vagy úgy is mondhatnám, hogy csalódás volt. Sok pozitív dolgot hallottam és olvastam korábban erről a könyvről, ezért nagy lelkesedéssel kezdtem neki, de hiába minden szándékos pozitív hozzáállásom, nem jött be.
Az elején lévő felvezető rész iszonyatosan hosszú volt. És szerintem értelmetlen is. Aztán eljutottunk végre az izgalmakig a századik oldalon, az legalább tetszett. Az a gyilkosság tényleg nagyon jól volt megírva, pláne hogy a gyilkos szemszögéből és nagyon valósághűen is. Ezt a részt nagyon élveztem. Az utána lévő száz oldalon lévő szenvedését is, mert ezelőtt sosem gondolkodtam rajta, hogy egy 'kezdő' gyilkos hogy tudja feldolgozni azt, amit elkövetett. Viszont az ez utáni szenvedéseket már nem tudtam tolerálni. Nekem nagy türelmem és kitartásom van az oroszokhoz, de ez annyira vontatott és sokszor elkalandozó volt, hogy nem bírtam, a vége előtt le is tettem a könyvet, már annyira elvette a kedvem, hogy az sem érdekelt, hogy nem tudom meg a végkifejletett. Mondjuk az interneten elolvastam, de hát az sem volt semmi extra, valami ilyesmire számítottam.
Sokan dícsérték lélektanilag a könyvet és ebből a szempontból tényleg kifogástalan, mármint nincs a szánkba rágva, hogy hogyan is érzi magát a főhős, a történésekből tapasztaljuk ki. Viszont annyiszor elkalandozott a történet és annyira eseménytelen volt sokszor, hogy ez elhomályosítja a fentebb említett pozitívum fényét is.
Szóval ez most nekem nem jött be, de az is lehet, hogy csak nem most kellett volna olvasnom, hanem valami nyugodtabb időszakomban, akkor talán jobban értékeltem volna, ki tudja. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése