2014. július 23., szerda

Borisz Akunyin - A cár könyvtára

A kiadó honlapján lévő tartalom:

A zseniális Fandorin hátborzongató történetei után most megismerkedhetünk az unokájával, akitől látszólag mi sem áll távolabb, mint hogy gonosztevőkkel csapjon össze, véres bűntényeket derítsen fel, és megmentse Oroszországot a veszedelemtől.
Mert ő, Nicholas Fandorine ráadásul angol állampolgár, szerény történész, és azért látogat – életében először – Oroszországba, hogy felkutassa a család oroszországi ágának eredetét egy XVII. században élt sváb muskétás kapitány személyében, aki az orosz cár szolgálatába állt. Nem akar semmi mást, csak egy jó kis tanulmányt írni, mely végre híressé teszi a történészberkekben.
Hamarosan kiderül, hogy az angol történész – tudtán kívül – olyan ismeretek birtokában van, amelyek óriási vagyont érhetnek. Nicholas sokáig nem érti, miért akarják megölni, s miért kell hol az egyik, hol a másik maffiafőnöktől menekülnie… de végül ő is szenvedélyesen kutatni kezdi a kincset.
S mindeközben megismerkedünk magával a XVII. századi muskétás kapitánnyal, Von Dornnal (avagy Fondorinnal) is, akinek szintén alaposan meggyűlik a baja az oroszokkal, miközben ő is azt a bizonyos kincset keresi: a Bölcsek Kövét? Rengeteg drágakövet? Vagyont érő könyveket? Mindenesetre gazdagságot, amivel megszerezheti egy imádott nemeshölgy szerelmét.
Akunyin a mai Oroszországról éppoly izgalmasan mesél, mint a XVII. századi muszkákról, és hőse, Nicholas nem hoz szégyent nagyszerű ősére, Eraszt Fandorinra – ő is különleges leleménnyel menekül meg a legreménytelenebb helyzetekből, s közben egy szép tatár-orosz nőnek is elcsavarja a fejét.

Olvasás után:

Olvasás közben folyton az járt a fejemben, hogy ez az orosz Da Vinci-kód. Igazából ahhoz a könyvhöz tudnám leginkább hasonlítani, de azért vannak eltérések - Akunyin javára. Ez a könyv sokkal valósághűbb, nincs tele annyi misztikus összefüggéssel, mint Brown regénye, emiatt sokkal hihetőbb és élvezhetőbb is. Itt is ugyanúgy kincset keresnek (bár csak a könyv harmadik harmadában dönti el a főszereplő, hogy megkeresi), itt is vannak maffiózó ellenségek, itt is felbukkannak véletlen segítők az ellenkező nemből - szóval egy csomó hasonló vonás van benne. De ha már ennyire boncolgatjuk, akkor bevallom, hogy egy másik könyv is eszembe jutott róla: A Mester és Margarita. Ugyebár mindkettő orosz és mindketten alkalmazzák azt a technikát, amikor két történetet egyszerre mesélnek el (amik persze összefüggnek egymással) és ezek a fejezetekben váltogatják egymást: olvasunk egy 21. századi epizódot, majd jön egy 17. századi és így váltakoznak. Az is hasonlóság a két regény között, hogy nem tudnám megmondani, hogy melyik történetet élveztem jobban: a jelenkorit vagy a múltbélit. Ugyanígy mindkét főhős nagyon szimpatikus volt, már csak azért is, mert nem szuperhősök voltak, hanem egyszerű emberek, akik hibáznak is olykor és képesek ezt a legnevetségesebb módon tenni.
Maga a rejtély (pontosabban duplarejtély) szépen felépített, minden fontos információt a maga idejében tudunk meg, ezért izgalmas is a keresés és van rajta bőven elmélkedni való. Ugyanígy a könyv lezárása is. Fél napot gondolkodtam rajta, mire helyretettem a dolgokat.
Természetesen szerelmi szálnak is kell lennie az ilyen regényekben, ezt az író is jól tudja, de nem egy romantikus alkat, ezért nem viszi túlzásba - nekem ez tetszett. Ugyebár ha szerelmes sztorit akarok olvasni, akkor romantikus könyvet veszek elő. 
Összességében nagyon jó kis könyv ez, bárkinek ajánlom, aki izgalmas olvasmányra vágyik és emellett még egy kicsit az oroszokat is csípi.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése