2014. augusztus 26., kedd

Gustave Flaubert - Bovaryné

A moly.hu-n lévő tartalom:

Flaubert első megjelent regényében, a Bovarynéban, Emma a főhős életének és szerelmi csalódásainak leírásával a romantikus illúziók kudarcáról fest ironikus, tragikus képet. Emma sorra kiábrándult férjéből és szeretőiből is, mert felismeri, hogy viselkedésük csak felvett póz, s nem hősök, hanem valójában kisszerű, közepes átlagemberek. Írói mestermunka, ahogy a szerző az érdektelen köznapi eseményeket ábrázolja, úgy, hogy egyúttal a kor jellemző vonásait is visszatükrözi. 
Flaubert-t első regénye, a Bovaryné teszi híres íróvá. Realista regény; tája a leghétköznapibb francia kisváros, emberei valamennyien átlagemberek; nem típusok, mint Balzac alakjai, hanem olyan még csak nem is tipikus emberek, akikkel az olvasó mindennap találkozik. A regény meséjét adó tragédia is mindennapi tragédia.

Hallgatás után: 

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége vette fel hanganyagként ezt a regényt, úgy hallgattam. Tudni kell, hogy itt tényleg csak felmondják, pontosabban felolvassák a regényt, különösebben nem fordítanak nagy figyelmet arra, hogy minél élvezhetőbbé tegyék. Ezt viszont én pozitívumként fogom fel: a művet önmagáért kell szeretni, nem pedig az előadás minőségéért és így legalább tényleg nem vonják el a figyelmünket a történetről. 
Több helyen is hallottam már, hogy sokan azért nem szeretik Bovarynét, mert egy laza erkölcsű, már-már kurvát nem lehet szeretni. Mások viszont pont ezért szeretik Emmát. Én legalább egyik táborba sem tartozom, mert se nem szerettem meg, se nem gyűlöltem meg őt. Pontosabban a laza erkölcse abszolút nem zavart, szerintem nem is ez az ő fő ismérve, hanem az önzőség. Nem a leküzdhetetlen nemi vágya tette őt tönkre, hanem az önzősége, miszerint ő sokkal többet érdemel annál, ami jutott neki (amit pedig a saját kis álomvilágában talált ki magának) és a szexualitás ezen vágyak kiélésének csak az egyik eszköze. Emiatt vásárolja túl magát, emiatt veszi rá a férjét képtelenebbnél képtelenebb dolgokra és emiatt csalja meg. Amin meglepődtem, hogy még a történet végére sem lett semmiféle botrány Emma viselkedéséből, pedig vártam, azt hittem, majd ez lesz a történet csúcspontja. 
Nagyon tetszett a történetben, hogy milyen kerek volt: az eleje szépen fel lett vezetve, a vége pedig Emma halálával végződik, és még azt is megtudjuk, mi történt utána a családjával, teljesen le lett zárva. Eszembe is jutott, hogy szerintem én nem mostanában olvastam kerek történeteket, valahogy ez mára már kiment a divatból, attól lesz valami modern, hogy befejezetlen, nyitott, nem szájbarágós. Emma sztorija viszont nagyon kerek volt és a végén emiatt teljes kielégülést éreztem, nem maradt bennem semmi kérdés vagy lezáratlan gondolat. Egy kicsit ez hiányzik nekem ezek szerint. Lehet, hogy több mesét kellene olvasnom, azok legalább kerek történetek. :) 
Sokszor dicsérik, hogy ez a regény milyen jól és alaposan bemutatja a kor társadalmát, szokásait, viselkedési mintáit, stb., de szerintem túlságosan is. Örülök neki, hogy hallgattam ezt a regényt és nem olvastam, mert a sok leíró részen olvasva nem vergődtem volna át. Sokszor egész fejezetek csak leírásokból álltak, így nagyon terjengős és vontatott volt, én egy kicsit jobban élveztem volna, ha ezek a részek kimaradnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése