2014. december 23., kedd

Nicolas Barreau - A nő mosolya

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha…
Nem, ilyen nincs! Aurélie elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek: meg kell ismerkednie a regény írójával. Csakhogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mígnem egy szép napon az író levele a postaládájába pottyan. Találkozásuk azonban egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte…

Olvasás után: 

Ezt a könyvet ajándékba vettem, de sajnos nem szűzen adtam tovább. Elkövettem azt a hibát, hogy kíváncsiságból elolvastam a fülszöveget és ez volt a baj, muszáj volt kivégeznem.
Meg kell jegyeznem, hogy a fülszöveg megtévesztő, jobban kellene talán az alcímre figyelni (ami amúgy csak a legújabb kiadásokon szerepel). Tévedések romantikus vígjátéka. Ugyan is a fülszöveg alapján én egy kellemes hangvételű, romantikus, ábrándozós könyvet képzeltem el, de ez nem az volt. Ebben rengeteg feszültség, izgalom és főhőseinkért való szorítás van. Ráadásul az egész szerelmi történet egy nagy hazugságra épül, amitől nem voltam túl boldog. Tudniillik én utálom a hazugságokat, nem is tudom őket kezelni, éppen ezért nem is alkalmazom őket, ebben a regényben viszont egy nagyon szimpatikus főhős hazugságokkal eteti a másik nagyon szimpatikus főhőst, persze csak a jó cél érdekében. Hát érdekes. Mindenesetre fordulatokkal teli a történet, tipikusan olyan, amit lehetne filmvászonra vinni.
A cím amúgy borzasztó. Mármint szerintem ez a cím nem illik a könyvhöz, pláne nem úgy, hogy egy férfi írta (és nem egy szentimentális nő). Sokkal frappánsabb címet érdemelt volna, az jobban kifejezte volna.
Ahhoz képest, hogy ez egy romantikus regény, nem voltak benne olyan mozzanatok, amikre azt mondtam volna, hogy na, ezt már nem veszem be. Hétköznapi dolgokkal, emberi reakciókkal sikerült elérni azt, hogy a könyv végére azt mondhassam, hogy ez egy kitűnő történet volt és kellemesen fellélegezhettem a happy end kapcsán. 
Még egy apróság: az írója egy fiatal francia fiú, aki egy könyvesboltban dolgozik, és talán ezzel is hozható összefüggésbe az, hogy a könyvben rengeteg kortárs író és mű szerepel. Ezek többnyire csak említés szintjén, de a sok név láttán igencsak meglepődtem. 

1 megjegyzés:

  1. A könyvet egy nő írta, a Nicolas B. csak írói álnév :) Én szerettem ezt a könyvet, hamarosan az Álmaim asszonya is sorra kerül :)

    VálaszTörlés