2015. augusztus 10., hétfő

Boris Vian - Tajtékos napok

A moly.hu-n lévő tartalom:

Íme egy könyv az élet kegyetlen varázslatáról, melyet már több évtizede olvasunk újra és újra, titkon azt remélve, hogy e történetben minden baj csak átmeneti.A szemérmesen félszeg, szerelemre éhes Colin és a kedvesen egyszerű Chloé gátak nélkül beteljesülő kapcsolatának története Boris Vian tollából meghökkentő stílusban, üde frissességgel, pergő ritmusban születik meg. A világot önfeledten habzsoló pár szerelmi történetében az abszurditás humorával, kiapadhatatlanul változatos őrültségeivel támadja a hamis értékek, a pózokkal teli sznobizmus konzerválóit, úgy, hogy a meglepő szófordulatok, szinesztéziák és szürrealista helyzetek mögött azért mégiscsak az alapvető emberi érzések görgetik a szerelmi történet cselekményét. Az olvasó csodálkozó mosolya hamar lesz harsány nevetéssé, ami hirtelen az arcra fagy, mert a szerelmesek szertelen boldogságára váratlanul iszonyú csapást mér az ostoba végzet: a kivédhetetlen tragédia…


Olvasás után: 

Annyi sok jót hallottam már erről a könyvről és az alaptörténetét is ismertem, ezért mindenképpen fontos volt beszereznem. Nagy lelkesedéssel kezdtem bele az olvasásába is, de már az elején furcsán éreztem magam tőle. Aztán úgy voltam vele, hogy biztosan csak én nem vagyok megfelelőképpen ráhangolódva és az a gond, ezért elhatároztam, hogy mindenképpen a végére fogok érni, hátha ott van az a valami, amitől majd rajongani fogok érte - nem így lett. Pedig a könyv elolvasása után direkt megnéztem a filmet is, hátha majd úgy megszeretem, de igazából csak próbálkoztam, nem értem a végére, a türelmem előbb elfogyott.
Hónapokat gondolkodtam rajta, hogy vajon mi volt az, ami miatt nem tetszett, de nagyon nehezen jöttem rá. Most már vannak sejtéseim, de még mindig nem tudom pontosan, hogy ez-e a fő ok. Ami tutira nem tetszett benne, az pont a szürrealitása, pedig alapvetően csípem az ilyen dolgokat. A tárgyakat és környezetet nagyon nehezen lehetett elképzelni, de még talán nem is ez volt az, ami a legjobban zavart, hanem a szereplők viselkedése. Olyan érthetetlen módon gondolkodtak és cselekedtek, amire nem tudtam ráhangolódni, valahogy taszított. 
Mást nagyon tényleg nem tudok megfogalmazni, mert valahogy nem ölt bennem szavakat, de a lényeg, hogy én csalódtam, jobbat vártam. Viszont lehet, hogy majd megpróbálom pár év múlva megint, akkor talán jóban leszünk. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése