2015. augusztus 29., szombat

Grecsó Krisztián - Megyek utánad

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Elfeledett, rejtőzködő utak hálózzák be a fülledt alföldi falu földjeit, ahol Daru, a kamaszodó fiú küzd bandavezéri pozíciójáért, az önbecsülésért és szerelemért: egyszóval az életéért. Ha ő nem menne végig ezeken az ösvényeken, elkopnának, beleolvadnának a határba, megszűnne valami hallatlanul fontos, és az emlékezet jóvátehetetlenül megsérülne. Daru élete, sorsa is ilyen: makacsul járja az érzelmek elágazó csapásait, múltban és jövőben, közben mindegyik kapcsolatában elveszít magából valamit, mindegyikbe belehal egy kicsit. Így válik felnőtté. A sebek, varratok és hegek sokasodnak, szíve talán kérgesebb lesz, de a legutolsó, okos és érett viszonyban is ugyanaz a szenvedély izzik, mint a legelsőben. 
Hogyan is lehetne jobban elmesélni egy ember életét, ha nem a szerelmei történetén keresztül? Erre, és saját boldog-boldogtalan pillanatainkra, éveinkre gondolunk, miközben Daru sorsával ismerkedünk. Jön utánunk, nem ereszt. 


Olvasás után: 


Ez volt az első könyvem az írótól, amit ráadásul csak az után olvastam, hogy voltam könyvbemutatón, így elég sokat tudtam a könyvről, mielőtt nekikezdtem. Nagyon lassan haladtam vele, de ez abszolút nem a könyv, hanem az én mostani állapotom rovására írható, hiszen a könyv amúgy nagyon gördülékeny és magába szippantós. 
Az alapötlet az volt, hogy Darut a szerelmei alapján ismerjük meg, ami nagyon izgalmas vállalkozás és nagyon jól is sikerült a kivitelezése. A könyv feléig - vagy inkább kétharmadig - Daru egy nagy kérdőjel volt számomra. Annyit sikerült leszűrnöm róla, hogy az értékrendje és lelkiismerete rendben van, de megjósolni nem tudtam volna, hogy egy-egy váratlan szituációban mit fog reagálni, viszont a történet végére már valóban megismertük őt és összeállhatott a kép. Persze ez egy kicsit jellemfejlődéses is, hiszen mikor megismerjük Darut, még csak kisfiú, de a könyv végére már középkorú férfi. 
Ebből következik a következő gondolatom. A könyv fontos motívuma az, mikor az amúgy személytelen író megjegyzi, hogy 'Daru én vagyok' vagy 'Daru nem én vagyok'. Ezzel arra utal, hogy a mostani, tapasztaltabb énjével tud-e azonosulni fiatalabb korú énjével. Erről a könyvbemutatón is sok szó esett és itt is azt kell mondanom, hogy az ötlet nagyon jó, viszont nekem ez most nem jött be. Valahogy nem illett a regény világába ez a motívum, szerintem erre az ötletre külön könyvet kellene szánni, hiszen az itteni alapsztori önmagában is megállja a helyét és bőven gondolkodtatja az olvasót. Értékelem, hogy az író egy ennyire összetett irodalmi művet rakott össze (hiszen valahol itt kezdődik az irodalom - és büszkék lehetünk rá, hogy nekünk magyaroknak ilyen kortárs írónk van), de ez most nekem nem jött be. 
Ez az egyetlen negatívum, amit én el tudok mondani a könyvről, hiszen amúgy imádtam. Minden lány egy-egy újabb izgalmas történet volt, és annyira sokszínűek voltak, hogy szerintem minden olvasónak lesz kedvence és olyan, akit ki nem állhatott. :) A szerelmes sztorik mellett több családtörténet is előkerült, amiket szintén imádtam és eddig csak sejtettem, de most már tudom, hogy a Mellettem elférsz c. könyve szintén nekem való lesz. :) 

A könyvbemutatóról:


A Jelenkor folyóirat meghívására érkezett Pécsre Grecsó Krisztián még áprilisban, hogy bemutathassa a könyvét a Trafik kávézóban. Megjegyzem, hogy én akkor már bőven várandós voltam és a munka annyira lefárasztott, hogy más szellemi tevékenységet abban az időszakban nem igazán végeztem, szinte könyveket sem olvastam és abszolút kiestem az irodalmi történések követéséből is. Erre a találkozóra viszont már nagyon el akartam menni, mert Grecsóról már sokat hallottam és nagyon szimpatikusnak tartottam. A fent elemzett könyvét előtte karácsonyra már meg is kaptam ajándékba, csak elolvasni nem tudtam, az első 2-3 oldal kivételével.

A könyvbemutatóról totálisan feltöltődve jöttem ki. Annyira jól esett! Végre értelmes és intelligens emberek között ültem és hallgattam, és maga a beszélgetés is nagyon beszippantott. Krisztián élőben még elragadóbb, mint azokon a videókon, amiket láttam róla és nem törekszik arra a beszélgetés alatt, hogy lenyűgözze a közönségét, ami nagyon-nagyon szimpatikus nekem, mert azt vettem észre, hogy ilyen helyzetekben gyakran esnek ebbe a hibába a 'közszereplők'. Be kell vallanom, hogy ez az est annyira inspiráló volt számomra, hogy otthon neki is estem egy novella megírásának, de végül nem fejeztem be, nem volt még eléggé kiforrott. :)
Krisztiánnal amúgy a Jelenkor főszerkesztője, Ágoston Zoltán beszélgetett, aki rendesen kivesézte a könyvet (meg is lepett vele mindenkit), így abszolút felkészültem állhattam neki a könyvnek, és közben már figyelhettem azokat az elemeket, amiket ők jól átbeszéltek nekünk.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése