2015. december 25., péntek

Schäffer Erzsébet - Álmok kertje

A moly.hu-n lévő tartalom:

A szerző legújabb, vallomásos kötetében megint kitár egy kaput, gyerekkora kertkapuját. Innen indul a felnőttkor dzsungelébe. Szerelemvágyó kalandjai és meséi saját és gyűjtött történeteinek fűzére. Bennük messzire vezetnek az utak, hogy aztán visszaérkezzenek az álombeli kertbe. Ahol, ha időt hagyunk magunknak, behunyt szemmel is megtaláljuk a Menedéket. Ehhez nyújt szerelmet féltő, bensőséges pillanataival erős kapaszkodót Schäffer Erzsébet új könyve, az Álmok kertje.


Olvasás után: 

Ez a könyvecske tényleg olyan, mint a borítója: hangulata rabul ejt. Viszont sajnos nem minden novellácskájára mondható ez el, pedig olyan jó lett volna!
Három kategóriába tudnám őket sorolni: 
1) Azok a történetek, amiknek mondanivalójuk van, mert olyan megragadó momentumot mesélnek el. Ilyenek többnyire a kötet közepe felé lelhetőek fel, legalább is én így tapasztaltam. Ilyen például az Evetke, az Óriáskifli, vagy A legelső
2) Amiknek nincs mondanivalójuk, de olyan hangulatuk / atmoszférájuk van, ami önmagában mondanivaló. Ilyen például a Költözködés karácsonykor, a Zsák dió, vagy a Talált levelek
3) Amikben sem mondanivalót, sem atmoszférát nem találtam. Lehetséges, hogy csak bennem van a hiba és nem éreztem át a dolgot, de ezek egyáltalán nem tetszettek. Ilyen például a címadó Álmok kertje, a Njivicei szerelmesek, vagy a Három szemre
Valószínűleg ott rontottam el a könyvvel való barátságom, hogy rosszul olvastam. Ezt nem úgy kell olvasni, mint a többit, hogy most leülök és olvasok, hanem hagyatkozni kell az alcímre: történetek útközben. Utazás közben ezek tényleg nagyon hangulatos kis novellácskák, így mindenkinek bátran tudom ajánlani. :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése