2016. január 21., csütörtök

Gárdos Péter - Hajnali láz

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Svédország, 1945. Országszerte koncentrációs táborokból szabadult embereket ápolnak. A 25 éves Miklóst újra halálra ítélik: az orvos hat hónapot ad neki. De Miklós hadat üzen a sorsnak: levelet ír 117 magyar lánynak, akik annak idején földijei voltak, s most itt vannak valamelyik rehabilitációs táborban. Feleséget keres, akivel odahaza újrakezdheti az életét. És a válaszlevelek között hamarosan rátalál az igazira: Lilire. A kezdetben még tapogatózó levélváltás egyre intimebbé válik. Hőseink elhatározzák, megpróbálják elintézni, hogy láthassák egymást személyesen is. Mindenáron élni és szeretni akarnak.


Olvasás után: 

Az első fejezet elolvasása után meglehetősen zavarban éreztem magam. Valami furcsát éreztem abban, ahogyan le vannak írva a történések és ahogyan váltogatjuk a helyszíneket. Beletelt egy kis időbe, mire rájöttem, hogy ez a leírás pont olyan, mintha egy filmet néznék. Vagyis filmet olvasnék. Nem tudom, hogy az írónak (aki filmes szakember) ez szándékában állt-e, de ha efelől vizsgáljuk, akkor két lehetőség van. Ha igen, akkor valami újat akarhatott alkotni, valami olyat, amit filmkönyvnek nevezhetnénk. Ha nem, akkor viszont az a lehetőség áll fenn, hogy nem tud kilépni a filmek hatása alól és regényt is csak filmes szemmel tud írni. Amúgy csak az első két-három fejezetig volt ez zavaró, utána teljesen rááll az ember agya erre az olvasásra, de a részemről én maradnék a könyvszerű könyveknél. :) 
A történet egyébként nagyon elbűvölő, már csak azért is, mert igaz, hús-vér emberek megtörtént eseményeiről szól. Viszont amilyen elbűvölő, annyira hihetetlen is. Olyan nagyot fordult a világ a második világháború óta, hogy ma szinte elképzelhetetlen lenne egy ilyen történet:
- hogy valakik levelezés útján szeressenek fülig egymásba, 
- hogy egy fiatal lány beleszeressen egy olyan fiúba, akinek mosolya bőven hagy kivetnivalót maga után,
- hogy valakik pár találkozás után összeházasodjanak és életük végéig ki is tartsanak egymás mellett,
- hogy valaki (akkor) felépüljön a TBC-ből, 
- hogy valakiknek idegen emberek pusztán jó szándékból segítsék a sorsukat, nem foglalkozva azzal, hogy ez mennyi anyagi ráfordítással is jár.
Azon töprengtem, hogy ennek a könyvnek direkt jót tett, hogy a főhősöknek nem lányuk, hanem fiúk született és egy férfi írta meg a szerelmi történetüket. Így nincsenek benne giccses romantikus ömlengések, hanem csak a tények, már pedig így is el lehet képzelni a rózsaszín ködöt és még talán a férfiolvasóknak is örömük telik benne. Ráadásul az még meg is lepett engem olvasás közben, hogy elég bizarr / intim melléksztorik is helyet kaptak benne, amitől csak még életszagúbb lett az egész.
Olvasás közben végig azon gondolkodtam, hogy milyen lehet úgy megírni ezt a könyvet, hogy regényszerű legyen. Hiszen sok szál úgy volt felépítve, hogy az olvasó ne rögtön jöjjön rá olyan rejtélyes elemekre, amiket a főhősök is csak utólag tudtak meg, pedig az író ezeket nyilván előre tudta. Szóval dicséretet érdemel a történet felépítése, szép munka volt (bár én egyből tudtam, ki akar Lilinek rosszat :D - női logika).
Az író meg is filmesítette a regényét, amit egy kicsit félek megnézni, mert olyankor mindig csalódni szoktam, de talán most majd nem fogok, mert ugyanaz a rendező, mint az író. Ráadásul a képek alapján jó a színészválasztás, ami ér egy piros pontot. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése