2016. május 31., kedd

Grecsó Krisztián - Mellettem elférsz

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Grecsó Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő – egy harmincas éveinek közepén járó férfi – aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, és lassan megismeri családja viselt dolgait, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel – a jövőjét is. 
Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól.


Olvasás után:

Már jó pár napja (hete) ülök efölött a bejegyzés fölött, hogy mégis mit írhatnék erről a könyvről. Attól félek, bármit is írok, nem fogja megfelelően tükrözni azt, hogy mennyire is tetszett. Mert nagyon-nagyon-nagyon, a kedvencek között van, és még azóta is a hatása alatt vagyok, napközben sokszor eszembe jut belőle egy-egy fejezet. Viszont ami a legrémisztőbb, hogy szerintem szerelmes is vagyok. Nem pont Grecsóba, hanem a könyvben szereplő elbeszélőbe (már ha nem 100%-ig azonosak), és még azt sem tudom megmondani, hogy miért, mi tetszik benne, csak úgy érzem - csak a férjem meg ne tudja. 
Ez már a második könyv, amit Grecsótól olvastam és sikerült megállapítanom, hogy a regényei nagyon sokrétűek. Ezek a rétegek egyenként más-más világba repítenek el bennünket, hangulatuk annyira különbözik, hogy egyik a másikat kikapcsolja. Nálam legalább is így működtek. A váltásoknál néha újra kellet olvasnom az adott bekezdést, hogy átlépjek fejben is a másik világba és aszerint olvashassam. Jó kis játék, amit az író játszott velem. 
A könyv elején meglepődtem, mert tudtam, hogy családregényt fogok olvasni, ahhoz képest egy jelenben játszódó szerelmi sztori közepébe csöppentem, és ebből bontakoztak ki a családregény jelenetei, amik annyira magába szippantottak, hogy onnantól kezdve nem tudtam letenni a könyvet. Azt nem tudom megállapítani, hogy az elbeszélő melyik felmenőjének története tetszett jobban, hiszen mindegyik érdekes volt. Domos tata történetét sokáig untam, de amikor beindult a szerelem, akkor már élvezetes volt. 
A jelenünkben játszódó történetből is (nőként) főként a szerelmi szál fogott meg, nagyon élveztem olvasni ezeket a részeket, és nagyon érdekesek voltak a szexjelenetek. Nyersen, de nem vulgárisan fogalmaz, ettől pedig a pillanat szenvedélye is kiérződik a sorok közül. A család utáni kutatás leírását egy kicsit mesebelinek éreztem: mintha az univerzum is azt akarta volna, hogy az elbeszélő megismerje az ősei történetét. Persze, ha ezt így nem sűrítette volna össze, akkor nem lehetett volna ilyen izgalmas regényt összehozni belőle. Sokszor azért vettem a kezembe a könyvet, hogy kiderüljön már végre a megkezdett sztori vége, rendesen furdalta az oldalamat a kíváncsiság. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése