2016. szeptember 9., péntek

Karinthy Frigyes - Utazás a koponyám körül

A moly.hu-n lévő tartalom:

A regény valóságosan megtörtént eseményekről, személyes tapasztalatokról szól: saját agyműtétének körülményeit beszéli el az író. Művészetének általánossá, egyetemes emberi élménnyé emeli az operációt, a betegség történetét. Az író a Centrál kávéházban vonatdübörgést hall, halucinál. Ezt fejfájás, ájulás követi, de sem ő, sem orvosai nem gondolnak komoly betegségre. Barátságos beszélgetések, egy filmélmény és feleségével együtt tett klinikai látogatás ébresztik fel gyanúját: agydaganata van. Az öndiagnózis helyesnek bizonyul. A vakság, a biztos halál és némi reménnyel kecsegtető műtét között nem nehéz a választás. Elutazik Stockholmba, a kor legnevesebb agysebészéhez, Olivecrona professzorhoz. Különlegesen izgalmas, nagyszerű az elbeszélés csúcspontja: a műtét leírása, melyet egyszerre szenved belülről, és szemlél kívülről az író. Az operáció utáni, téren és időn kívüli állapotból, a szürkeségből a fényhez, az élethez visszatérő ember örömével, büszkeségével zárul a mű.


Hallgatás után:

Nagy hatással volt rám ez a (hangos)könyv. Sokáig jártattam rajta az agytekervényeimet, hiszen mind az írás nagyon jó, mind a történet nagyon hihetetlen. Annyira mélyen érintett, hogy a meghallgatása utáni éjszakán sikerült is azt álmodnom, hogy agydaganatom van, emiatt fáj annyit a fejem, de a társaságommal együtt nagyon vidáman fogtuk fel a dolgot, pont úgy, ahogy Karinthy képes rajta viccelődni. Hiszen a leírásából az derül ki, hogy nem csak utána, mikor megírta az emlékeit és megkönnyebbült, poénkodott rajta, hanem már a diagnózis felfedezése közben is. Ehhez szerintem tényleg Karintynak kell lenni, hogy az ember képes legyen ilyesmire. 
A leírásban megemlítik, hogy a mű tetőpontja a műtét (mi más lehetne), de az viszont nagyon tetőpont. Míg hallgattam, szinte levegőt sem vettem. Olyan feszült légkör alakult ki a szobámban, hogy egyből ott éreztem magam én is a műtőasztalon, nyitott koponyával, hihetetlen élmény volt. Gondolom ez nem csak Karinthynak köszönhető, hanem Latinovitsnak is, aki természetesen szintén zseniális e hanganyag elkészítésében. Annyira, hogy ezentúl szerintem Karinthy mindig Latinovits hangján fog megszólalni a fejemben. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése