2016. szeptember 23., péntek

Krasznahorkai-könyvbemutató


Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér c. könyvének bemutatójáról:

Meglepő esemény, hogy szinte a megjelenéssel egy időben Pécsett már meg is esett a könyvbemutató, ide általában több hónap késéssel érkeznek az írók - nem panaszkodom, legalább jönnek. ;) Ennek köszönhetően talán többen is ültünk olyanok a nézők soraiban, akik még nem olvasták a könyvet, vagy a vastagságát elnézve, nem értek a végére, nem csak én. Mondjuk erre talán még maga az író is számított, hiszen kisebb ajánlót is hallhattunk a regényről, kvázi bemutatta nekünk, nem pedig csak elemezte.
Korábban (sajnos) nem olvastam még tőle semmit, amit muszáj persze pótolnom, de olyan sok pótolnivalóm van, hogy nem győzök a végére érni. Szóval csak néhány benyomásom van róla, amit innen-onnan összeszedtem és azok alapján nem tudom, hogy szeretni fogom-e vagy sem, de majd ennél a könyvnél kiderül. Az író személye viszont nagyon is rokonszenves. A benyomásaim alapján nem ilyennek képzeltem, sokkal elvontabbnak, azt hiszem. Viszont a valóságban ő nagyon sokat anekdotázik, talán túl sokat is, és ezek a történetek nagyon is mindennapiak, két lábbal a földön járók.
Az anekdotákból amúgy megtudhattuk azt is, hogyan ír regényt Krasznahorkai: beengedi az ajtón a szereplőket és mikor már elegen vannak, akkor becsukja az ajtót, meghallgatja őket és leírja. Hát így könnyű. :D Ez a hasonlat vagy metafora vagy minek is nevezzem, valamilyen formában az én fejemben is így működik, azt hiszem, csak én nem képzelek oda ajtókat. :)
Volt egy olyan momentuma az estének, amikor igencsak megdobbant a szívem. Elmondta nekünk, hogy ő egy hegy tetején, az erdő közepén lakik: nagyon megirigyeltem tőle. Talán nem is konkrétan az ott lakást, hanem azt, hogy megteheti és volt hozzá bátorsága, hogy megtegye ezt a lépést. Ha majd nagy leszek, én is kipróbálom, remélem. :)
Sajnos az előadás közben kaptam egy sms-t, hogy haza kell sietnem, mert a gyerekem belázasodott, így kénytelen voltam idő előtt távozni, már a felolvasásra és a dedikálásra sem maradtam, de egy kedves ismerősömet elcsíptem az ajtóban, aki helyettem is kiállta a sort és aláíratta a könyvemet. Most még ugyan nincs nálam, de megvan ez az aláírás is. ;)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése