2016. szeptember 28., szerda

Menyhért Anna - Egy szabad nő

A kiadó honlapján lévő tartalom:

,,Öngyilkos lett korunk legnagyobb írója. Bródy Sándor..." - kiáltozza egy rikkancs 1905. július harmadikán Budapesten. Egy konflis suhan el mellette, benne egy nő megdöbbenve, rémülten hallgatja a hírt. Az író szeretője az, Erdős Renée. Csak nem ő, csak nem a szakításuk okozta a tragédiát? 
Erdős Renée-t a Bródy Sándorhoz fűződő viharos szerelme mellett erotikus regényeiről ismeri az utókor. De ki is volt ő valójában? Egy győri zsidó lány, aki családját hátrahagyva Budapestre költözött, hogy megvalósítsa álmát, és színésznő legyen a fővárosban? Formabontó, modern költőnő, aki az írásnak él, és az első nő, aki meg is tud élni belőle? Ünnepelt szerző, aki először vetette papírra kendőzetlenül, mi a női vágy, és akiért tömegek rajonganak? Az élet királynője, akinek a lába előtt összetört szívek hevernek? Vagy egy magányos lélek, aki saját magát keresi, és egy olyan világban kell helytállnia, amely gyanakodva figyeli, ha egy nő többet, mást akar, mint amit a normák előírnak számára?
Menyhért Anna regényében megismerkedhetünk a huszadik század elejének legnépszerűbb írónőjével, szerelmeivel, vívódásaival, a boldogságért folytatott küzdelmével: egy érzékeny, szeretetre éhes asszonnyal - egy szabad nővel.


Olvasás után:

Engem az alcím megzavart. Erdős Renée regényes élete. Én azt hittem, hogy a regényes jelző az életére vonatkozik (ami kicsit lehetséges is), nem pedig a megírás módjára. Ugyanis ez egy regényes életrajz, amihez mindig szkeptikusan állok: hogyan tudja az író rekonstruálni, hogy a szereplők mit gondoltak, vagy milyen párbeszédek zajlottak le közöttük? Emiatt a (nem túl szerencsés) gondolatom miatt a könyv harmadáig nem is tudom magam igazán átadni a történetnek, mert folyton csak hitetlenkedem. A könyv végére aztán rájövök, hogy kár volt, mert nem ez a lényeg: nem az, hogy ki és mit gondolt vagy mondott pontosan, hanem a szereplők jelleme, személyisége, gesztusai, a környezet atmoszférája. Természetesen ezeket csak a regényes életrajz tudja maximálisan átadni. Arról már nem is beszélek, hogy az írója nyilván hihetetlen háttéranyaggal rendelkezik, nagy kutatás van mögötte, hogy ezeket a párbeszédeket, gondolatfoszlányokat le merte így írni.
Őszinte rajongója lettem amúgy Renée-nek. Nagyon bátor és erős jellem, nem mellesleg meri kimutatni, hogy neki igenis szüksége van szexualitásra, amit persze a környezete egyből kiszagol, így mindenki odavan érte. Azt hihetnénk, hogy akkor ő egy beképzelt, önző liba, de nem, mert valójában mindenen töpreng, vagy inkább szorong, hogy jól tette-e, mi lesz így a jövőben, stb. Ettől válik ő a szememben ízig-vérig nővé és hiteles regény főhőssé. 
Renée személyiségén túl még megismerhetjük azt is, hogy élhetett a 20. század elején egy író/költő: folyton írt, hogy eltarthassa magát az írásból, és rengeteg időt töltött kávéházakban, ahol tényleg a kultúráról, irodalomról volt szó, látom magam előtt, ahogy szó szerint pezsgett a szellemi élet. Kicsit vágyódom ebbe a századeleji nagyvárosi légkörbe. 
A könyv végén amúgy nem kicsit meglepődtem: Renée életének nem az egészét ismerhettük meg, hanem csak egy szeletét, a Bródyval való szerelmi időszakot, bár ezek után még rengeteg minden történt főhősünkkel. Azzal van a gondom, hogy a könyv leírásában és az alcímben sem utalnak arra, hogy nem az egész életét kapom kézhez, hanem csak egy részét, aminek folytatása lesz. Félreértés ne essék, természetesen meg fogom venni a folytatást, mert tényleg rajongó lettem, de nagy űr maradt bennem az olvasás után. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése