2016. november 4., péntek

Szabó Magda - Hullámok kergetése

A moly.hu-n lévő tartalom:

A ​​Hullámok kergetése úgyszólván fél Európát szembesíti az olvasóval. Svédország, Dánia, Anglia, Franciaország, Németország, Szovjetunió és Olaszország tájait vetíti elénk olvasás közben egy láthatatlan laterna magica, s a tájak színes foltjaiban itt-ott felsejlenek a történelem erővonalai is. A könyv műfajilag igen bonyolult ötvözet: az útinapló és útirajz, az esszé, a riport, a személyes vallomás és a lírai emlékezés egymás hatását erősítő legjobb elemei olvadnak benne együvé. Anglia felébreszti benne az egykori Shakespeare-fordítót s az angol irodalom alapos ismerőjét, a Forum Romanum kövei között pedig a hajdani latin szakos egyetemi hallgató cipői kopognak, aki most eljött mintegy ellenőrizni, hogy valóban létezik-e mindaz, amiről egykor éveken át tanult és tanított? Régi vizsgák személyes emlékei vezetik mindenfelé, s az élettelen romok a képzelet, a ráismerés és a tudás segítségével hirtelen megelevenednek. Az író – ha kell – két csonka oszlopból felépíti a hajdani – palotát, s varázslatos könnyedséggel rögtön hozzá is hangolja a mai környezetet: a buja oleander-fákat, a hangosan vitatkozó asszonyokat, egy-egy kószáló cicát és nevető kisfiút. A messzi vidékek érzékletes látványa, hangulata, az utazás és felfedezés izgalma, a nyüzsgő élet villanásai, hirtelen felvázolt jellegzetes arcélek, személyes vallomások és az ujjongó felismerés s mintegy gazdag ráadásként az író színes egyénisége és a sokféle emlék mesteri közvetítése feledhetetlen olvasói élménnyé avatják a minden vonatkozásában érdekes könyvet.


Olvasás után: 

Nemrég olvastam Faludytól egy hasonló könyvet: nem regény, nem önéletrajz, mégis az íróról szól, élményeiről, véleményeiről, szemével ismerhetjük meg a világot. Nem tudtam, hogy ez a könyv is ilyen lesz, de nem bántam meg. Jó volt egy kicsit elmerülni Szabó Magda világában, osztozni az úti élményeiben, amik nem mindennapiak voltak. 
Ha utazunk, nekünk is vannak negatív és pozitív élményeink, mint mindenkinek, így volt ez Szabó Magdával is. Viszont ezzel az a baj, hogy emiatt a könyvhöz való hozzáállásom is elég hullámzó volt: amikor pozitívumokról írt, faltam az oldalakat, amikor nem tetsző helyeken járt, akkor akadozott az olvasás. Mondjuk főként az olaszországi résznél haladtam nagyon lassan, de ott annyi latin utalás volt, hogy azzal már nem tudtam mit kezdeni. Alapjában sok idegen szövegrészlet volt a könyvben, amiknek a fordítását nem árulták el, így sokszor csak pislogtam, hogy most vajon itt mi lehetett. 
Szerencsére többségben voltak a pozitív élmények, amik tényleg beszippantottak és amellett, hogy sokat tanultam olyan városokról, országokról, amiket félig-meddig én is ismertem, nagyon jót szórakoztam. Leginkább a franciák és az oroszok voltak nagyon elragadóak, ezeket a részeket ajánlom mindenkinek!
Nagyon tetszett viszont az, ahogy a víz köré építette fel az egész kötetet az írónő. Már a címe is arra utal, a kiindulópont pedig az, hogy ő most életében először látni fogja a tengert, aztán meg minden úti állomásnak az adta meg a fejezetcímét, hogy ott éppen milyen folyó, tenger vagy tó van. Szép keretet ad neki. Abban reménykedtem, hogy befejezésül még eljutunk a Balatonra is, hogy egy kis magyar tenger is legyen a kötetben, de végül csak külföldi állomások voltak. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése