2016. november 7., hétfő

Thomas Mann - Tonio Kröger

A moly.hu-n lévő tartalom:

A Tonio Krögerben az író a korabeli német polgári és értelmiségi fiatalság hangulatát jeleníti meg; művész és polgár viszonyát a szellem emberének helyét a hanyatlásnak indult polgári társadalomban. A mű tanúsága szerint kétféle ember van : a józanok, az életben sikeresek, Tonio Kröger szavaival élve „a szőkék és kék szeműek”, a normális átlagpolgárok, és azok, akik valamilyen testi vagy lelki különbözőség folytán kiválnak ebből a világból. Tonio Kröger tulajdonképpen maga az író, akinek kételyei, vallomása, művészetfelfogása egyben a kor művészetértelmezésének kritikája is. A hős szemében művésznek lenni egyáltalán nem dicsőség, sőt: „kissé szégyellni való, veszélyes és kétértelmű kalandorvállalkozás az élet és a tisztesség rovására”, melyet azonban csinálni kell annak, aki erre a sorsra született.


Olvasás után: 

Több helyen is azt írják, hogy ennek a műnek a műfaja novella. Senkit nem szeretnék felülbírálni, mert nyilván ehhez nincs jogom, de én úgy gondolom, hogy ez nem novella. A novella rövid, egy szálon fut, rövid időintervallumot ölel fel és csattanóval zárul. Ez nem olyan rövid, mint egy novella (ez a kiadás is 192 oldal), nagyjából mondjuk egy szálon fut, de nem rövid időszakot ölel át, hanem majdnem 2 évtizednyit és a végén lévő csattanót sem éreztem olyan erősnek. Én inkább kisregénynek mondanám.
A történet amúgy engem nagyon érdekelt volna, szép köntösbe is volt bújtatva, de időnként nagyon unalmas volt. Nagyon igyekeztem odafigyelni, de sokszor a főhős filozofálgatásainál nem bírtam koncentrálni. Fennkölt és hosszú monológok voltak, amiket hosszú oldalakon keresztül nem szakított félbe semmi. De szerencsére nem túl sok ilyen rész volt, a nem monológok eléggé olvasmányosak voltak és ott legalább lehetett élvezni egy kicsit Thomas Mann változatos és szépséges szóhasználatát és fogalmazásmódját, mert az tényleg gyönyörködtet. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése