2017. április 28., péntek

Garaczi László - Pompásan buszozunk!

A kiadó honlapján lévő tartalom:

Egy csúzlibaleset kitágítja a teret és az időt, elindítva az emlékezés szertelen folyamát. Az elbeszélő a rendszerváltozás kulisszái közül tekint vissza iskolás- és úttörőéveire, de érintőlegesen beavat a kisgyermekkor (Mintha élnél), valamint a felnőtté válás (Arc és hátraarc) meghatározó élményeibe is. A Pompásan buszozunk! Garaczi László érzékeny nyelvezetű, ellenállhatatlan humorú lemur-vallomásainak második kötete.


Olvasás után:

Még mindig az emelt szintű érettségi irodalom tételsorból olvasok, ez a könyv az alapja a kortárs tételnek: Emlékezet és anekdotikus beszédmód Garaczi László Pompásan buszozunk! című regényében.
Kezdjük a címmel. Ez a szópárosítás nekem valamiért annyira ellenszenves! Keresem rá a jó szót, de nem találom. Talán túl banális, túl idióta, nem is tudom. Ezt már akkor éreztem, mikor még csak a címmel találkoztam, de erre a könyv még rá is tesz egy lapáttal, mert időnként rendszeresen felbukkan benne, sokszor önálló mondatként, olyan alapszituációkban, ami miatt azok elbagatelizálódnak. 
Amikor belevetettem magam az olvasásba, maga az egész nem tetszett amúgy, de úgy a századik oldal környékén elkezdtem élvezni: a történeteit, a főszereplőt/elbeszélőt, a sajátos 'anekdotikus beszédmódját', bár a csapongásaival nem sikerült megbarátkoznom. Ha csak simán csapongana, még elmenne, de sokszor ugyanazokba a történetekbe csapódunk vissza, amik már voltak, amik rendesen összezavarhatják az olvasót - erre mondják azt, hogy aktív olvasói magatartást igényel. Emiatt már mégsem olyan könnyed olvasmány, mint amilyennek elsőre látszik. A történetei, vagyis anekdotái sokszor valóban szórakoztatóak voltak, de akadt köztük jó pár, ami lefelé húzta a pilláimat, de nem lehet minden fenékig tejfel. :)
Nem tudom, hogy történhetett, de ezelőtt én még sosem hallottam Garacziról, bár a fotója nagyon ismerős valahonnan, de még nem sikerült rájönnöm, hogy honnan (vagy csak nagyon hasonlít valakire). Nyilván így más könyvét sem olvastam még, féltem is tőle, hogy ezen a könyvén majd észrevehető lesz az, hogy ez az Egy lemur vallomásai sorozat középső darabja, de szerencsére ez nem így történt. Nem hiányoltam belőle semmi olyasmit, ami esetleg az első műben lehetett volna, ez megnyugtató volt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése